szöveg kicsinyítéseszöveg nagyítása
Vantara Gyulát megtalálja:
facebook
YouTube
Twitter
2010.06.29.  
1606 alkalommal olvasva
A sárga csillag megsebezte valamennyiünk szívét

Kegyelettel hajtunk fejet a Békéscsabáról, Békés megyéből hatvanhat évvel ezelőtt, ártatlanul elhurcolt több ezer zsidó ember emléke előtt. A holokauszt a huszadik század legmegbocsáthatatlanabb bűne, a ruhákra felfércelt sárga csillag, megsebezte valamennyiünk szívét. Az áldozatok életét nem tudjuk visszaadni, de örökké emlékeznünk kell, hogy ilyen soha többé ne forduljon elő – mondta Vantara Gyula polgármester, június utolsó vasárnapján, a Széchenyi ligeti zsinagógában.
A negyvenes években a hajdani dohánybeváltóból hurcolták el városunk és a környező települések zsidóságát, ennek évfordulóján emlékezett meg az elhunytakról, és a „poklokat megjárt” hazatérőkről a Békéscsabai Zsidó Hitközség és Békéscsaba önkormányzata. Dr. Moskovits Tibor, a hitközség csabai elnöke hangsúlyozta: a holokauszt utáni generáció küldetése, hogy ne merüljön feledésbe, és ne történhessen meg újból a történelem eme páratlan népirtása. Dr. Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke szívbemarkolóan beszélt arról, hogy hatvanhat éve „lemészárlásra váró állatokként” bántak azokkal az emberekkel, akik korábban ugyanúgy éltek, dolgoztak, tanultak és szerettek, mint bárki más. Kiemelte, hogy Békéscsaba azon kevés helyek egyike, ahol ma a zsidóság és a város együtt emlékezik meg az áldozatokról.
A zsinagógában ezután Markovits Zsolt főrabbi tartott mártír istentiszteletet, majd Józsa Mihály előadóművész és az Aradi Művészeti Iskola Kórusa zárta a megemlékezést.

Vantara Gyula gondolatai:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Megemlékezők!

Meghatottsággal küszködve állok Önök előtt.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a megemlékezésen részt vehetek. De a fájdalom, amit közösen érzünk, ennél mérhetetlenül nagyobb. Hiszen ártatlan áldozatokra emlékezünk.
A holokauszt Békéscsabáról és környékéről elhurcolt áldozatairól.

Tisztelt Megemlékezők!

Nehéz indulatok nélkül beszélni, márpedig egy megemlékezés szelídséget kíván.

A holokauszt a XX. század emberiségének legnagyobb, megbocsáthatatlan bűne.
Aki nemcsak embernek született, de tudja is, hogy mit jelent a szó: emberség. Annak mindig elviselhetetlen volt, van és lesz: a tárgytalan gyűlölet, a fajüldözés, az öncélú mészárlás.

Kedves Barátaim!

Kérem Önöket, hogy hajtsunk fejet kegyelettel a tragikus sorsú áldozatok előtt.

Hajtsunk fejet kegyelettel a holokauszt közel kétezer békéscsabai és mintegy ötezer békés megyei vértanúja előtt. Szerencsétlen sorsú honfitársainkat 66 éve, 1944 júniusában deportálták többek között a békéscsabai gettóból. A csaknem nyolcezer emberből 2500 maradt életben és tért haza.
Hajtsunk fejet kegyelettel azok előtt a gyerekek és felnőttek előtt, akiknek sorsát a halált hozó sárga csillag pecsételte meg. Egy csillag, melyet, ha csak felfércelték is, varrótűje megsebezte minden érző ember szívét.
Hajtsunk fejet kegyelettel az áldozatok előtt, akik egykoron játszó- és iskolatársakat, rokonokat, barátokat jelentettek a számunkra.
Hajtsunk fejet kegyelettel a vértanúk előtt, akik jó békéscsabaiak, és kiváló polgárai voltak a hazának.

Tudom, hogy az ártatlanok életét nem vagyunk képesek visszaadni, és bizonyára a fájdalmakat sem tudjuk enyhíteni.
Az őszinte megrendülés azonban mégis jobbá tesz minket, s reménnyel tölti el mindannyiunk szívét. De eltölti azzal az emberséges keménységgel is, hogy ami volt, azt sohase feledjük!

A megemlékezés szent percei összekapcsolja a mártírokat az élőkkel, összeköti a túlélő nemzedéket az új generációval. A kapocs a közös sors, a közös múlt és a közös akarat, hogy ez soha, sehol, senkivel ne ismétlődhessen meg.

Köszönöm, hogy meghívtak és meghallgattak.


2017.12.14.
16 alkalommal olvasva
2017.12.14.
19 alkalommal olvasva
2017.12.11.
22 alkalommal olvasva