szöveg kicsinyítéseszöveg nagyítása
Vantara Gyulát megtalálja:
facebook
YouTube
Twitter
2010.07.08.  
1585 alkalommal olvasva
Vantara Gyula tájékoztatója a Magyar Országgyűlés által beterjesztett törvényjavaslatokról

Összefoglaló a Fidesz-KDNP frakciószövetség és a Magyar Köztársaság Kormánya által a Magyar Országgyűlés elé beterjesztett és 2010. július 5-én, hétfőn zárószavazásra és határozathozatalra kerülő törvényjavaslatokról, határozati javaslatokról

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatályba nem lépéséről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat.
Az Alkotmánybíróság az 51/2010 . (IV. 28 .) AB határozatában megállapította, hogy a Polgár i Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010. évi XV. törvény (a továbbiakban : új Ptké.) I . § (1) bekezdése, valamint 208 . §- a alkotmányellenes. Ennek a döntésnek a következtében 2010. május elsején nem lépett hatályba a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) Első és Második Könyve, valamint az új Ptké. törvénymódosításai és átmeneti rendelkezései sem.
A polgári jogász szakma legkiválóbb képviselői által megkezdett Ptk. kodifikáció, méltatlan félreállításukat követően, teljesen zátonyra futott, és az új Ptké. hatályba léptető rendelkezéseinek Alkotmánybíróság általi megsemmisítésével ért véget. E kormányzati politikától terhelt és a polgári jogász szakma közreműködését elutasító korszak végére az új Ptk. hatályba nem lépését kimondó törvényi rendelkezés tehet végleg pontot.
A gondnokoltak és gondnokaik, a támogatott személyek és támogatóik, valamint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2010. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: nyilvántartási törvény) alkotmányos szintre helyezte a gondnokoltak számítógépen vezetett országos névjegyzékéről és a névjegyzék adataiból történő felvilágosítás adásáról, valamint annak költségtérítéséről szóló 13/2002. (VII . 24.) IM rendeletben (a továbbiakban: IM rendelet) foglalt szabályokat, bővítette a nyilvántartások adattartalmát és korszerűsítette az adatszolgáltatás rendjét, valamint az új Ptk. által bevezetni kívánt támogatott döntéshozatal és előzetes jognyilatkozat jogintézményeihez kapcsolódóan új nyilvántartásokat is létrehozott. Az Alkotmánybíróság az 51/2010 . (IV. 28.) AB határozatában nem rendelkezett a nyilvántartási törvény 20 . § (1) bekezdésének – amely a törvény 2010 . május 1-jei hatálybalépésére vonatkozik – megsemmisítéséről és hatályba nem lépéséről, ennél fogva a nyilvántartási törvény 2010 . május 1-jén hatályba lépett . Bár az Alkotmánybíróság a határozatában (III . 4 . pont) említést tesz arról, hogy „Az új szabályok érvényesíthetősége érdekében létre kell hozni az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartását, át kell alakítani a gondnokoltak nyilvántartását. ", mégsem állapította meg – vagy nem is vizsgálta – azt a szoros összefüggést, amely alapján a nyilvántartási törvényre is kiterjeszthette volna a döntését, így e körben jogbizonytalanságot előidéző helyzettel kell 2010. május 1-jét követően szembenézni.
Ennek a jogbizonytalanságot okozó helyzetnek a kiküszöbölése érdekében törvénymódosítás vált szükségessé, amely igazodik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (a továbbiakban: Ptk.), illetve a Polgári Perrendtartásról szóló 1952 . évi III. törvényhez (a továbbiakban : Pp.).
A Javaslat a gondnokoltak és gondnokaik, a támogatott személyek\' és támogatóik, valamint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2010 . évi XVIII. törvény módosítását a következő indokok alapján végzi el:

  • A nyilvántartási törvény olyan jogintézményekkel – támogatott döntéshozatal és előzetes jognyilatkozat – kapcsolatban ír elő nyilvántartási kötelezettséget és hoz létre nyilvántartásokat, amelyek alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezések 2010. május 1- jén nem léptek hatályba.

  • A nyilvántartási törvény olyan jogintézményekkel – támogatott döntéshozatal és előzetes jognyilatkozat – kapcsolatban ír elő nyilvántartási kötelezettséget és hoz létre nyilvántartásokat, amelyek alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezések 2010. május 1- jén nem léptek hatályba.

  • Problémát jelent a jogalkalmazás szempontjából a nyilvántartási törvény 19 . § (3 ) bekezdésében foglalt azon szabály, hogy „Azokra a személyekre nézve, akiket a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett, a gondnokság alá helyezés típusát e törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül a cselekvőképességet általános jelleggel korlátozó gondnokságra kell módosítani, és ilyen módon kell nyilvántartani – a változás okának feltüntetésével – a kötelez ő felülvizsgálat alapján lefolytatott perben hozott határozat jogerőre emelkedésének időpontjáig . A „változás oka” az új Ptké. 8. § (1) és (3) bekezdésében foglalt – hatályba nem lép ő – átmeneti szabály lett volna.

  • A nyilvántartási törvény szerinti adattartalom bejegyzésének alapjául a Pp.-nek az új Ptké. 10. § (16) bekezdésével megállapított 311/C . §-a, valamint a nagykorú személyek döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének segítéséhez kapcsolódó polgári nemperes eljárásokról szóló 2010 . évi XVII. törvény 14. §-a rendelkezései, illetve az ott meghatározott jogerős bírósági határozatok szolgáltak volna. Fentiek alapján a nyilvántartási törvény és a Pp. rendelkezései nem állnak összhangban egymással. A Pp. 311 . § (5) bekezdés harmadik mondata szerint „A Hivatal jogszabályban meghatározott költségtérítés ellenében az országos névjegyzék adatairól – a (4) bekezdésben meghatározottak szerint – felvilágosítást ad .”, azonban a nyilvántartási törvény térítésmentes adatszolgáltatást irányzott el ő, ez a rendelkezése a nyilvántartási törvénynek nem módosul, így valójában nem lesz „jogszabályban meghatározott költségtérítés”.

  • Úgyszintén a nyilvántartási törvény átmeneti rendelkezésein (19. § (2) bekezdés ) alapuló kötelezettsége az elsőfokú gyámhivataloknak, hogy a nyilvántartási törvény hatálybalépésétől számított hatvan napon belül megküldjék a területileg illetékes helyi bíróságnak a gondnokoltak és gondnokaik általuk kezelt adatait. Ennek technikai jellegű végrehajtási szabályait az egyes gyámügyi igazgatást érintő kormányrendeleteknek az új Polgári Törvénykönyv Második Könyvének hatálybalépésével összefügg ő módosításáról szóló 106/2010. (IV. 9.) Korm. rendelet 52. és 53 . §-a tartalmazta volna – amelynek hatályba nem lépéséről az egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 136/2010 . (IV . 27 .) Korm. rendelet rendelkezik –, így különösen azt, hogy milyen adatlap megküldésével tesz eleget a gyámhivatal e kötelezettségének.


A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
A javaslat – amellett, hogy biztosítja a Gazdasági Versenyhivatal vezetésének folyamatosságát – összhangba hozza a Gazdasági Versenyhivatal elnökének és az elnökhelyettesek megbízatásának időtartamát. A módosítás lehetővé teszi a hivatal működéséért felelős mindenkori elnöknek a törvény által biztosított, elnökhelyettesek személyére vonatkozó javaslat tételi joga gyakorlását.

A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
A régészeti feltárási jogot átfogóan a Kötv. egyik végrehajtási rendelete szabályozza (A régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló, módosított 18/2001. (X.18.) NKÖM rendelet). Ez azonban némiképp ellentmond a jogalkotási törvény vonatkozó rendelkezésének, amely szerint végrehajtási rendelet megalkotása esetében a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. A beterjesztő képviselő álláspontja szerint a feltárási jog ilyen, törvényi szintű szabályozást igénylő, alapvető jog és kötelesség körébe tartozó jogosultság.
A magyar kultúra szempontjából kiemelkedő fontosságú a vidéki közgyűjtemények sorsa. Ezek az intézmények az elmúlt nyolc évben súlyos veszteségeket szenvedtek el. Különösen nehéz helyzetbe kerültek a magyar régészeti örökségvédelem nagy hagyományú tudományos műhelyei, a megyei múzeumok. A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) létrehozásával az előző kormány semmilyen más szándékot nem fogalmazott meg és nem látott maga előtt, mint a forrás koncentrálását, és a múzeumoktól való elvételét, amelyek eddig azok szakszerű működését is szolgálta . Indokolt ezért a korábbi helyzet visszaállítása, a régészeti kutatások (feltárás-feldolgozás-közlés-bemutatás-megőrzés) egységességének biztosítása.

Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
A módosító indítvány két esetben javasol pozitív diszkriminációt a színházak, bábszínházak kategóriába sorolása tekintetében:
  • ha az érintett — jelenlegi szabályozás szerint IV . vagy V. kategóriába sorolandó — színház, bábszínház, nemzeti és etnikai kisebbségi színház, amelynek kisebbsége több ellátás és szolgáltatás (pl. közoktatási) támogatása tekintetében már élvezhet hasonló megkülönböztetést,

  • ha az érintett — jelenlegi szabályozás szerint IV . kategóriába sorolandó ( a szövegjavaslatból értelemszerűen következő módon vidéki) — színház, bábszínház földrajzilag jelentős távolságra esik a legközelebbi I. vagy II. kategóriás színháztól, bábszínháztól, és tágabb vonzáskörzete ezáltal produkciós színház tekintetében hátrányos helyzetűnek tekinthető.

A 2010. szeptember 1-jei hatályba léptetés lehetővé teszi, hogy az átsorolt színházak, bábszínházak már a következő évad kezdetétől az átsorolásuk szerinti támogatásban részesülhessenek.

Az érettségi vizsga és a felsőoktatási intézménybe való felvétel egyes szabályainak módosításáról szóló törvényjavaslat.
A kétszintű érettségi vizsga eredeti koncepciója szerint a középszintű vizsga a középiskolai tanulmányok lezárását tanúsította volna, míg az emelt szintű vizsga a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgáját volt hivatott kiváltani. Az emelt szintű vizsgához ugyanis nem csupán magasabb követelmények kapcsolódnak, hanem standard vizsgaként egyenlő esélyeket, versenyfeltételeket is teremt a különböző intézményekből érkező diákok számára, mivel teljesítményük objektív módon összevethető.
Ezzel a koncepcióval szakított 2002-ben az oktatási kormányzat akkor, amikor a felsőoktatási intézményekre bízta annak eldöntését, hogy megkövetelik-e az emelt szinten letett vizsgát a hozzájuk jelentkező fiataloktól. A döntés egyértelműen elhibázottnak bizonyult, következményei pedig mind a közoktatási, mind a felsőoktatási intézményekben érzékelhet ők. Az emelt szinten letett vizsgák aránya alacsony. A középszintű vizsga során - mivel az nem kellően standard - a tanulók teljesítménye objektív módon nem hasonlítható össze, így egyes jelentkezők indokolatlan előnyhöz jutnak, mások hátrányba kerülnek társaikhoz képest a felvételi során. Mivel a felsőoktatásba történő bejutáshoz többnyire elég a középszintű vizsga is, ezért a diákok többsége nem választja a nagyobb, mélyebb tudást nyújtó emelt szint ű vizsgára történő felkészülést. Ez érzékelhető a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert diákok csökkenő teljesítményén is, melyet az egyetemek, főiskolák folyamatosan érzékeinek, és kritikával illetnek.
Az új szabályozás szerint a jövőben nem a felsőoktatási intézmények, hanem a Kormány dönthetne arról, hogy mely képzések esetében hány és mely tantárgyból vagy tantárgyakból írja elő az emelt szintű vizsga letételét felvételi követelményként. A javaslat szerint a Kormánynak 2010. október 30-ig kell az erről szóló rendeletet — a felsőoktatási intézmények javaslatainak ismeretében — megalkotnia. A kellő felkészülési idő érdekében első ízben a 2013 őszén induló felsőoktatási képzések esetében kell alkalmazni az új rendelkezéseket. A hosszabb felkészülési idő biztosítása két okból indokolt. Egyrészt a tanulók számára lehetővé kell tenni az érdemi döntést és felkészülést. Másrészt a kialakult gyakorlat (amely a kevés emelt szintű vizsgázóhoz alkalmazkodott) és a költségvetési megszorító intézkedések miatt az emelt szint ű vizsgára történő felkészítés finanszírozási, személyi és tárgyi feltételeit is meg kell teremteni.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.
A több évvel ezelőtt bevezetett jogszabályi rendelkezések ellen úgy a szakma képviselői, mint a közoktatási intézmények szülői közösségei sok alkalommal felemelték szavukat, kérve az idevonatkozó, korábbi normaszöveg hatályba való visszahelyezését.
A Javaslat szerint a „nem szakrendszerű oktatás” jelenleg fennálló kötelezettsége az alsó tagozatos oktatónevelő munka körülményeinek megnehezítésével előállt sikertelenség vélt kompenzálására elő írja, hogy 5-6. osztályban az órakeret meghatározott részét – iskolatípustól, és a helyi igények figyelembevételétől függetlenül –, előírt továbbképzést végzett vagy tanítói képesítéssel rendelkező pedagógus vezetésével a szakóráktól elszigetelve képességfejlesztésre fordítsák. Az intézkedés ebben a formában szakmailag megalapozatlan, intézményi-szakmai-társadalmi ellenállásba ütközött, illetve adminisztratív (valótlan) látszatintézkedéseket szült.
A törvény az 1-4. osztályos tanulók esetében az iskolát illetve a pedagógust a kizárólagos szöveges értékelésre kötelezi. Az intézkedés idegen az általános hazai pedagógiai gyakorlattól, nem ad választ a tanulók és szül ők jogos kérdésére, amely szerint tudni szeretnék, hogy a gyermek eredményei hogyan viszonyulnak az elvárthoz ill. a többiekéhez . Az előre megadott sablonok szerinti minősítés értékelési-önértékelési zavarokhoz vezetett, a szülőket elégtelenül tájékoztatta. Komoly társadalmi és szakmai ellenállásba ütközött.
A jelenleg hatályos törvényrész megszüntette az 1-4 . osztályos tanulók értékelésekor az elégtelen minősítést, azaz az évfolyamismétlést. Az intézkedés kétségbe vonja a pedagógus szakmai hitelét, nehezíti az iskolai munkát, a lemaradó tanuló valós integrációját a megfelelő iskolai szintre, továbbá következmények nélkül hagyja a kötelességmulasztást . A vonatkozó jogszabály általános szakmai ellenkezést váltott ki.

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény, mely 2010. április 1-jén lépett hatályba, olyan szabályokat tartalmaz, amelyek rendkívül megnehezítik a foglalkoztatást a hatálya alá tartozó területeken, elsősorban a mezőgazdasági ágazatban. A jelen Javaslat célja az, hogy megőrizve a papíralapú adminisztrációról az elektronikus ügyintézés irányába történt előrelépés előnyeit, életszerűbb, alkalmazhatóbb szabályokat fogalmazzon meg. Másfelől a kapcsolódó kedvezményes közteher szabályait is oly módon módosítja, hogy azok egyfelől közelítsenek a korábbi kedvezmény mértékéhez, másfelől egyszerűbbek legyenek.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat
A jelenleg hatályos államháztartási törvény a költségvetési törvényjavaslat elkészítésére, megtárgyalására vonatkozó határidők meghatározásakor nem veszi figyelembe azt a körülményt, hogy az országgyűlési képvisel ők általános választásának évében a megalakuló Országgyűlés és az újonnan felálló Kormány részére nem áll rendelkezésre megfelel ő időkeret a költségvetési törvényjavaslat előkészítésére és megtárgyalására. Ezen időkeret biztosítása érdekében az országgyűlési képviselők általános választásának évében az egyes eljárási határid ők általánostól eltérő meghatározása indokolt. Az eljárási határidőkhöz hasonlóan az Áht. szintén rendkívül merev, rugalmatlan szabályozást tartalmaz a pótköltségvetési törvényjavaslat benyújtására vonatkozóan. A jelenlegi szabályozás már rendkívül kis eltérés esetén is pótköltségvetési törvényjavaslat Országgyűlésnek történő benyújtását írja elő, amely meglehetősen körülményessé, lassúvá teszi az államháztartási gazdálkodást, a megváltozott külső és belső gazdasági körülményekhez történő költségvetési alkalmazkodást. Az előterjesztésben javasolt szabály alapján csupán a tervektől történő valóban jelentős eltérés indokolná — a Kormány hatáskörében megtehető lépéseken túl — az Országgyűlés közbeavatkozását. A költségvetés módosítását eredményez ő helyzetek hatékonyabb kezelése érdekében célszerű ismét két típusú módosítási formát előírni az állami költségvetés kiadási főösszegének 2,5 %-át meghaladó mértékű költségvetési egyenleg-eltérés esetén a költségvetési törvény módosítását, ill. a költségvetési tételek teljes körét átfogó módosítás-típust, azaz pótköltségvetés benyújtását a jelentős mértékű, az állami költségvetés kiadási főösszegének 5 %-át meghaladó mértékű eltérés esetén. A többségi állami tulajdonú társaságok költségvetési kapcsolatainak bemutatását célzó elszámolási szabályok jelenlegi bonyolult rendszerét a közgazdasági és számviteli megalapozottság hiánya és az átláthatóság igénye miatt egyszerűsíteni, és a nemzetközi gyakorlatban bevett szabályokhoz közelíteni szükséges. A javaslat összhangban van az Állami Számvevőszék ebben a kérdésben megfogalmazott korábbi álláspontjával, mely szerint a jelenlegi szabályozás közgazdaságilag értelmezhetetlen.


2017.12.14.
17 alkalommal olvasva
2017.12.14.
20 alkalommal olvasva
2017.12.11.
22 alkalommal olvasva