Magyar kultúra napi ünnepi gálaműsort rendeztek a Jókai színházban január 22-én, vasárnap. Az ünnepi köszöntőt Vantara Gyula, Békéscsaba polgármesterétől hallhattuk, aki átadta a megyeszékhely zászlaját Fekete Péter színi direktornak, majd pedig a „Békéscsaba Kultúrájáért” kitüntetést Szűcs Csaba zenetanár, harsonaművésznek. Ezt követően a Békéscsabai Jókai Színház művészei az elmúlt évadok sikerdarabjaiból válogatott ajándékműsorral kedveskedtek a publikumnak. Vendégművészként Ferenczi György és a Rackajam is fellépett az esten.

Vantara Gyula ünnepi beszédében a békéscsabai kulturális élet egyik fellegvárának nevezte színházunkat. Kiemelte, hogy elődeink, a „jó csabai atyafiak” pontosan száz esztendővel ezelőtt döntöttek úgy, hogy átalakítják, felújítják a település színházépületét. Ez a folyamat fontos része volt a fejlődésnek, annak, hogy Békéscsaba egyre városiasabbá, kereskedelmi és kulturális élete élénkebbé vált – mondta. „Ma, a magyar kultúra napján, egy évszázad múltán köszönthetjük újra itthon a színészet házát. Azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen. A város vezetése ma is hisz a fejlődésben és tudja, hogy alapvető feladata a kulturális értékek megtartása.” – mondta a polgármester az ünnepi köszöntőjében, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a politikában, hanem a legkisebb egységek szintjén, a családokban is van tennivalónk. Kodály Zoltán szavaival búcsúzva fejezte be ünnepi gondolatait: „Nincs megalkuvás magyarságban és művészetben!”

A város és a teátrum szövetségének jelképeként Vantara Gyula Békéscsaba zászlaját adta át Fekete Péter direktornak, aki a teátrum két rangidős személyisége, Jancsik Ferenc színművész és Lakatos Károlyné Vera fodrászmester társaságában vett azt át.

A közgyűlés döntése alapján a „Békéscsaba Kultúrájáért” kitüntetést 2012-ben kimagasló pedagógiai és művészi munkássága elismeréseként Szűcs Csaba (Príma-díj, 2006) zenetanár, karmester, harsonaművész vehette át a polgármestertől. Szűcs Csabát pályája a kezdetektől a Bartók Béla zeneiskolához köti: növendékei kiemelkedő eredményeket érnek el honi és nemzetközi versenyeken. Nemkülönben a hazai legjobb tíz fúvószenekar között jegyzett Körös-parti Vasutas Koncert Fúvószenekar, amelynek negyedévszázada karmestere. Utóbbi zenekar két fúvósától valódi örömzenélést is hallhatunk tanáruk tiszteletére.

Az ünnepi gálaestet megtisztelte jelenlétével Štefan Daňo, a Szlovák Köztársaság főkonzulja is.


Vantara Gyula ünnepi beszédje:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Tisztelettel köszöntöm Önöket a Magyar Kultúra Napján, a békéscsabai kulturális élet egyik fellegvárában.

Elődeink, a jó csabai atyafiak pontosan száz esztendővel ezelőtt döntöttek úgy, hogy átalakítják, felújítják a település színházépületét. Ez a folyamat fontos része volt a fejlődésnek, annak, hogy Békéscsaba egyre városiasabbá, kereskedelmi és kulturális élete élénkebbé vált.
Ma, a Magyar Kultúra Napján, egy évszázad múltán köszönthetjük újra itthon a színészet házát.
Azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen.
A város vezetése ma is hisz a fejlődésben és tudja, hogy alapvető feladata a kulturális értékek megtartása.

Tisztelt Békéscsabaiak! Kedves Vendégeink!

Ma a magyar kultúrát ünnepeljük.
A kultúra a társadalmi építkezés nélkülözhetetlen eleme.
A közösség számára a kultúra erőforrás. Belőle származnak azok az energiák, amelyek egy országot, egy nemzetet, egy települést fenntartanak, teljesítményre sarkallnak.
Ma nagy szükségünk van a kimagasló teljesítményekre.
Az országot a nemzeti egységet jelentő kultúrába kapaszkodva húzhatjuk ki a bajból. Abból a csapásból, amelybe belesodortak bennünket elődeink felelőtlen döntései, elhibázott politikája.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Visszatekintve történelmünkben láthatjuk, hogy csodákra vagyunk képesek, ha a magyar emberek egyébként hagyományosan szétfutó akaratát összefogja a nemzeti kultúra.

Ezért sem mindegy, milyen hatások, információk érik gyermekeinket, a jövőt alkotó nemzedéket.
De nemcsak a politikában, hanem a legkisebb egységek szintjén, a családokban is van tennivalónk.
Nagyon sok házi feladatunk van, amelyek otthon és a hétköznapokban kötelezők volnának mindannyiunknak!

De megtesszük-e azt, ami a kötelességünk?
Ápoljuk és őrizzük-e anyanyelvünket?
Otthon a családban, a gyermekeinkkel úgy használjuk-e anyanyelvünket, ahogyan azt nagyszüleink ránk bízták?
Tiszteljük-e hagyományainkat, szokásainkat?
Megtanítjuk-e gyermekeinket a tiszteletteljes köszönésre, a kulturált viselkedésre, az étkezések- az ünnepek kultúrájára, a hagyományok tiszteletére?
Neveljük-e gyermekeinket otthon az őszinte beszédre, a becsületességre, embertársaik iránti tiszteletre, együttérzésre, felelősségvállalásra, fegyelmezett munkára?
Neveljük-e őket a nyelv, a kultúra iránti szeretetre, tanulni vágyásra?
Hallanak-e otthon mesét, mondókát, dalokat az édesanyjuktól?
Játszanak-e együtt az édesapjukkal?
Megtanítjuk-e őket a családjuk, a városuk, a hazájuk iránti szeretetre?

A magyar kultúrából az a feladat vár ránk, hogy a feltett kérdésekre igennel válaszoljunk.
Ugyanis ezeket, nem végzi el helyettünk senki.

Kedves Vendégek!

A mai többszörös ünnep jelképe legyen az a cselekvési vágy az alkotásra, a tenni akarásra, amely arra a reformkorra volt jellemző, amelyben nemzeti himnuszunk született.

Kodály Zoltán szavaival búcsúzva:

„Nincs megalkuvás magyarságban és művészetben!”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek!

2012 első napjától – talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy új időszámítás kezdődött a város és a Békéscsabai Jókai Színház történetében. Az új fenntartó, Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében kérem Fekete Péter Urat, fogadja tisztelettel a megyeszékhely zászlaját!