Kedves Búcsúzó Diákok!
Köszöntelek benneteket életetek eme meghatározó napján, a felnőtté válás perceiben. Ez a pillanat az, amikor még tegezni merészellek benneteket. Ma még gyerekek vagytok, de hamarosan fiatal felnőtekké váltok. Ma még izgultok a végső vizsgák miatt, de néhány nap, és számot adtok tudásotokról. Ma még feszengő kamaszok vagytok, de néhány év, és orvosok, mérnökök vagy autószerelők lesztek.

Nem is olyan rég, - több mint 35 éve - jómagam is átéltem ezeket az érzéseket. Álltunk a Vízmű udvarán, hallgattuk a búcsúztató beszédeket. Izgatottak voltunk az előttünk álló próbatételek miatt, nagyon vártuk az utolsó igazán szabad nyarat, terveztük a jövőt.

Más világ volt, nem volt mp3 lejátszónk, nem használtuk a wikipédiát és nem blogoltunk, de higgyétek el, ugyanazok a dolgok foglalkoztattak bennünket, mint ma benneteket.

Hamarosan lezárul életetek egy fontos fejezete, és megnyílnak előtettek a világ tengerei. Rajtatok múlik, milyen irányba indultok el, a megszerzett tudás mellett a jószerencse és a széljárás segíti az utatokat. Lassan felhúzzátok a horgonyokat, kiengeditek a vitorlákat és elhajóztok.

Az izgalmak óráiban arra kérlek benneteket, hogy ne felejtsetek el köszönetet mondani tanáraitoknak, szüleiteknek. Ők segítettek nektek megtalálni a jó irányt, tapasztalatukra, tanácsaikra a jövőben is számíthattok.

Kívánok nektek sok sikert az elkövetkező napokra, a későbbiekre pedig jó szelet, és olyan folytatást, amilyet elképzeltetek magatoknak.

Tarisznyátokba útravalóul fogadjatok tőlem egy Arany János idézetet:

"Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat."

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket.


Vantara Gyula