Azt midannyian érezhetjük, hogy az édesanya gyermeke iránt táplált szeretetének gyökere nem e világban keresendő. Aki a feltétel nélküli szeretet mivoltát a ráció oldaláról próbálja megközelíteni, hamar sikertelenségre van ítélve. A művészek, költők mindig is tudták: ahogy az anya karjaiba zárja gyermekét, ott abban a pillanatban helyreáll a rend, a kettőből ismét egy lesz. Újból összeáll a valaha elválaszthatatlan. Igen, az már az abszolút birodalma.

„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.” - írja Szabó Magda.

Forduljunk hát a fény felé, s fejezzük ki hálánkat! Köszönjük meg Neki, hogy szüntelenül bevilágítja életutunkat; sőt még akkor is, mikor már csak szívünkben találkozhatunk vele!

Kívánom minden édesanyának, hogy legyen alkalma a mai napon újraegyesülnie szeretett gyermekével, gyermekeivel!


Tisztelettel:
Vantara Gyula