szöveg kicsinyítéseszöveg nagyítása
Vantara Gyulát megtalálja:
facebook
YouTube
Twitter
2015.10.23.  
841 alkalommal olvasva
1956-os forradalom és szabadságharc – megemlékezés Újkígyóson

Néhány éve a padláson keresgéltem és a kezembe akadt egy köteg megsárgult Békés megyei újság. Izgatott lettem és türelmetlenül lapozgatni kezdtem a félhomályban. Találtam is két érdekességet. Az egyik 1956. október 28-ai, a másik november 3-ai keltezésű.
Az előbbi hangvétele maga a mámorító szabadságvágy, a hazaszeretet, a tenni akarás. Az utóbbi stílusa már visszafogottabb, mintha érezték volna az újság szerkesztői a következő napok, hetek, évek, évtizedek borzalmát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

A település országgyűlési képviselőjeként nagy tisztelettel köszöntöm Önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc 59. évfordulója alkalmából rendezett újkígyósi megemlékezésen.

Ma, október 23-án nem a forradalom leverésére kell emlékeznünk, hanem a szabadság ünnepét kell megülnünk. Nemzetünk szabadságvágyának ünnepét. Ez a vágy megmutatta az elnyomó hatalomnak, sőt az egész világnak, hogy mire képes.
A világ elképedve és csodálattal tekintett erre a kis országra, erre a bátor népre.

Tisztelt Újkígyósiak!

1956. október 28-án vasárnap jelent meg először a Békés Megyei Forradalmi Tanács napilapja, a Kossuth Népe.

„Az új lap megjelentetése szenvedélyes tüntetés ’48 haladó hagyományainak mély tisztelete mellett. Kifejezője annak a kiolthatatlan függetlenségi vágynak, mely megyénk minden dolgozójának eltölti bensejét.„ – áll a mindössze kétoldalas újság címoldalán.

Október 27-én érte el térségünket a forradalom szele. Az emberek felébredtek és elhitték, hogy amit tesznek, az visszavonhatatlan és maradandó lesz.
Ettől a naptól kezdődően megalakultak az ideiglenes forradalmi tanácsok, több helyen a munkás és ifjúsági tanácsok.

A következő napokban Újkígyós is új életre kelt, a lakosság élvezte a szabadságot és tette a forradalmi idők dolgát. Végre a saját kezébe vette sorsának irányítását. Elődeink nem mérlegeltek, cselekedtek. Mindenkit egy cél, egy élhetőbb ország, egy élhetőbb település megteremtése vezérelt.
Régen látott összefogással a munkások és az értelmiségiek, a fiatalok és az idősek, a keresztények és az ateisták szervezték a város életét.
Lassan beindult a munka. Az emberek visszamentek a földekre, beutaztak a gyárakba és dolgozni kezdtek.
Azonban terjedtek a rémhírek is Újkígyóson a szovjet csapatok beavatkozásáról. Ezért szorgos kezek a Békéscsaba – Lökösháza vonalon, több helyen felszedték a vasúti síneket.

Az egyik új megyei lap a Független Újság november 3-ai, szombati számában már vészjósló jeleket küldött. A következő hírek jelentek meg a szalagcímekben:

„Szovjet páncélosok vették körül a magyar repülőtereket.

Magyarország az ENSZ-től kéri semlegességének megvédését.

Nagy Imre üzenetet intézett az ENSZ főtitkárához.

Egy szovjet páncélos egység tábort ütött Békéscsaba határában.”


Ugyanebben az újságban jelent meg Fekete Pál reményt keltő, lelkesítő írása Éljen a magyar forradalom! címmel.

Azonban a rémhírek sajnos igaznak bizonyultak. A szovjet sereg november 4-én, vasárnap hajnalban rátört a védtelen őseinkre.
A történet végét ismerjük.
Eltaposták a forradalmat Magyarországon.
A forradalmat, mely vissza akarta szerezni a nemzet függetlenségét és szabadságát. 
A történet azonban nem ért, nem érhetett véget.
1956 forradalma elbukott, de mégis győzött, mert maga volt a csoda. Maga volt a csoda születése pillanatában, létezésében és halálában is.

Kedves Újkígyósiak! Kedves Barátaim!

Sok formában lehetne párhuzamot vonni 1956 és 2015 között. Engedjék meg, hogy én egy nagyon fontos, a napjainkat befolyásoló összevetést végezzek.
Ugyanis vannak hazánkban olyan hangok, amelyek jelenünk legnagyobb problémáját, az illegális bevándorlást igyekeznek összemosni azzal a szomorú ténnyel, hogy 56-ban a forradalom és szabadságharc idején és leverését követően közel 200 ezer ember hagyta el országunkat.
Ezek a félrevezető hangok azonban elfelejtkeznek arról a tényről, miszerint a hazánkat elhagyni kényszerülők 59 esztendővel ezelőtt valóban politikai menekültek voltak. Ezen atyánkfiai nem a jobb és könnyebb élet reményében választottak új hazát maguknak, hanem menekülniük kellett az elnyomó hatalom bosszúja elöl. Ezek az emberek nem szaggatták szét okmányaikat az osztrák határhoz érve, hanem büszkén óvták azokat szívük felett.
Vegyük észre, hogy ezek a csalárd hangok csak a nem létező népszerűségüket próbálják javítani, vagy demagóg módon igyekeznek megvalósíthatatlan ötletekkel a kormányzó erők fölé kerekedni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megemlékezők!

Itt és most azonban nem ítélkezni, hanem emlékezni és a hősök előtt tisztelegni gyűltünk össze.
Hajtsunk hát fejet a forradalmárok emlékére, tiszteletére, de azután bátran vessük tekintetünket az égre: Büszkék lehetünk hőseinkre!

Hajtsunk hát fejet 1956 hősei előtt és adjunk hálát küzdelmük előtt és szeressük úgy, hazánkat és városunkat, ahogyan Ők szerették!
Hajtsunk fejet büszkén és egyenes gerinccel, mert bizonyos hangok úgy érzik, hogy ma is megkérdőjelezhetik 1956 üzenetét, és ezt mi nem engedhetjük meg!
Sem nekik, sem magunknak. 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!


2017.10.16.
42 alkalommal olvasva
2017.10.16.
38 alkalommal olvasva
2017.10.16.
41 alkalommal olvasva


Békéscsaba Megyei Jogú Város
  • Vantara Gyula
    Szent István tér 10. I.emelet 4. ajtó.
    5600 Békéscsaba

    T (+36) 30 / 9454-698
Európai Unió
Kezdőlap Hozzáadás a kedvencekhez Nyomtatás Lap teteje
©2017 Vantara Gyula
parse time: 0.031seconds